Aktivizálódás

Hú, de mozgalmas volt ez a hétvége! Nem volt időm írni, pedig tudtam volna minden nap! :) Akkor talán kezdjük a péntek estével, az operával. Sajnos reggel kicsit még figyelmetlen voltam, úgyhogy mikor megérkeztünk, döbbenten láttuk, hogy a nevünket kihúzták a listáról (!!), ugyanis negyed hétkor ott kellett volna lenni, átvenni a jegyeket. Volt egy halvány gyanúm, hogy van valami trükk azon túl, hogy feljegyzem magam hajnalban, de a neten nem találtam róla semmit. Azért ez elég fura, az egész procedúrát annyival intézik el a honlapon, hogy a last minute jegyek vásárlására az előadás előtt egy órával van lehetőség.
Tehát szerencsétlenül jártunk, de nem tartott sokáig az ijedtség, mert még maradtak jegyek. Huh! Az opera egy gyönyörű és hatalmas épület, öt emeletnyi páholya van. Mi abban a magasságban voltunk, ahonnan a világítást kezelik, a teljes színpadot csak állva és kihajolva láttuk és a díszletként szolgáló állvány tetején álló szereplőket egyáltalán nem! :D Szerencsére ott nem játszódtak kulcsjelenetek az első felvonás alatt! A szünetben lementünk a földszintre és hurrá!, találtunk helyet az utolsó sorban, hát felemelő volt ilyen jó helyről nézni a darab második felét! :) Nagyon jók voltak a szólisták, a díszlet, a kórus, minden! Élmény volt!

Szombaton nem is csináltam olyan sok mindent, délelőtt piacon voltunk, és vettem kabátot, csak 10 euro volt! A célnak nagyon jól megfelel, és még szép is! Már csak cipőt kéne találnom, ami nem 100 euroba kerül, és ha netán olcsó, akkor nem ronda. Este elmentünk csavarogni egyet a hideg estébe, elég kellemetlen volt az utcákat járni fázva, míg találtunk egy helyet, ahol nincs zaj és tömeg. Bolognából hiányzik az a fajta kávézó, ahol otthon szívesen üldögél az ember, ha épp nem bulizni akar. A kávézók este már nincsenek nyitva, csak bárok léteznek, ez annyira szokatlan!

Vasárnap délelőtt templomban jártam, méghozzá a fő téren található San Petronio bazilikában. Hatalmas a templom, az ötödik legnagyobb a világon, és itt található a világ leghosszabb meridiánja. Képet nem tudtam csinálni, mert elvileg nem szabad, majd próbálkozom még később vele. Hát azért elképesztő ilyen templomokban ücsörögni, úgy homlokon vágja az embert a történelem.

Délután felmásztunk a San Luca templomba, ehhez 666 métert kell lépcsőzni és emelkedőkön kanyarogni gyalog, ömm...azt hiszem kb. 300 méterről. Jó kemény gyalogtúra, nem győztem levakarni a sok réteg ruhát magamról felfele, aztán ezeket vissza, mikor felértünk, nehogy megfázzak. Nagyon szép onnan a kilátás, az egyik oldalon a teljesen sík modern városképet látja az ember, a másikon hegyeket, dombokat, amerre a szem ellát. Annyira jó ez a kontraszt! A templomban épp San Luca ünnepi szentmiséje zajlott, tele volt a templom, a turisták alig fértek be! :) Sajnos a belvárost nem lehetett látni a templomtól egyáltalán. Felfele meg általában ezen a környéken (a város déli részén) nagyon szép házakat lehet találni, kész kis paloták, rengeteg pineaval, és egyéb örökzöldekkel. Ez a környék sokkal nyugodtabb, mint mondjuk az egyetem környéke, és nem is lakik arra annyi nemzetiségi, mint ahol én lakom.

Este olyan fáradt voltam, mikor hazaértünk, épp csak összeütöttem egy spagettit, kivételesen egyedül a konyhában, megettem és jóformán már aludtam is. Bár úgy tűnik nem eleget, mert ma is nagyon elfáradtam.
Örömhír ért azonban ma, ugyanis átolvasva az irodalom órámra a kötelező olvasmányokat, örömmel tapasztaltam, hogy csak öt művet kell választani, és a listában bőven van olyan mű, amit már olvastam otthon az elmúlt három évben! Hurrá! :) Jó éjszakát mindenkinek!

San Luca képeket majd még teszek fel ide, de kicsit még dolgozni kell a képekkel, majd holnap átszerkesztem a bejegyzést!