Heti egyveleg

Íme, újra itt vagyok! Annyi minden történt errefelé, hogy most szemezegtni fogok az emlékeim közül, és azokat osztom meg veletek.
Arról akartam mesélni, vagy talán már említettem is, hogy Bolognában úgy nem létezik a kávézó, ahogy nálunk. Este bárok vannak hangos zenével, meg diszkóféleségek, a kávézók pedig ilyenkorra már bezárnak. Múlt héten azonban végre megtaláltuk a helyünket, kiderült, hogy léteznek még más alternatívák a hangos bárokon túl. Egy jazzklub félébe mentünk, ami egy pincehelyiség mindenféle modern festményekkel, jó nagy, olyasféle, mint a Műhely pincéje, csak nagyobb. Az egyetlen probléma vele, hogy borzalmasan drága, de ez a tény nem új Bolognában; szórakozni menni drága dolog. Erről jut eszembe első, és remélem utolsó kellemetlen tapasztalatom egy vendéglátó helyről. Halloween estéjén átfagyva ültünk be egy bárba forrócsokit inni, szigorúan tejszín nélkül, mert úgy volt 3 euro. Fizettünk, és ránézve a blokkra láttuk, hogy 3,5 euroval számoltak a gazok, mintha nem simán kértük volna. Odamentem szólni, és már adták is vissza a pénzt, meg se nézték a blokkot...csak azért mert külföldiek vagyunk, ez olyan szemétség! Bár nem próbálkoztak olyan durván, ahogy azt otthon hallani néha.
Na aztán a halloween, hát itt ennek komoly kultúrája van, egész nap rengeteg programot szerveznek, este meg olyan tömegek vannak az utcán, hogy lépni alig lehet. Mindenki beöltözik, kis gyerekektől a felnőttekig, tele voltak az utcák jokerekkel, tökökkel, boszorkányokkal.
Mi egy várostúrán voltunk páran, a bolognai diákélet nyomában az 1300-as években, nagyon érdekes volt hallani, hogy a diákok akkoriban pont ugyanúgy buliztak, mint mi, csak épp lóháton közlekedtek, és díszes ruhákban jártak, de ugyanúgy voltak, akik hosszú-hosszú évekig képtelenek voltak befejezni az iskolát, mert csak a barátokkal és a szórakozással voltak elfoglalva.
Ezután a túra után kapcsolódtam rá egy másik társaságra a kollégiumból és együtt mentünk egy házibuliba, ahol szintén mindenki vad jelmezekbe burkolózott, és mivel kissé késve érkeztünk, már a hangulat is a tetőfokára hágott. Éppen ezért nem is volt olyan nehéz feltalálni magunkat, nagyon sok közvetlen ember jött oda hozzánk érdeklődni, mint új arcokhoz, hát jó kis este volt!

Tegnap olaszokkal töltöttem ez estét! :) Magyarok és egyebek nélkül! Megérte elmenni arra a bulira múlt héten, onnan ugyanis az ismeretség. Bár olaszul néztünk amerikai filmet, ami elég borzalmas élmény :), de nyelvtanulás szempontjából így a leghasznosabb számomra, úgyhogy nem is kértem angol feliratot. Nem tudom, miért, de az élő beszédet jobban értem, mint a filmeket, azok nehezebbek.

Tegnap voltam zenemúzeumban is, sok-sok régi hangszert állítottak ki, sok régi kottát, elvileg Mozart egy elrontott házi feladatát is látnom kellett volna, de csak most jutott eszembe...de bolond vagyok! :) Minden útikönyv emiatt emeli ki a múzeumot, én meg nem vettem észre! Jaaaaj, biztos a fény az oka! Kinn már besötétedett és elég tompa volt a világítás. Á, nem mentség, mi? Ingyen volt, majd a héten visszamegyek.

Hú, halottak napján, hogy ne maradjunk ki az otthoni szokásokból sem, elmentünk meggyújtani egy mécsest a Certosa temetőbe, aminek nagy része a 19. században épült, nagy díszben, pompában. Gyönyörű síremlékeket láttunk, bár akiért mentünk, nem találtuk. Farinellit, a híres kasztrált énekest is itt temették el, Bolognában élte le utolsó tíz, tizenvalahány évét, de sehol nem leltük őt, hiába láttam a neten, hogy hogy néz ki a sírkő, hiába mutatták meg térképen, elveszett. Az alsó képből látszik, milyen gyönyörű idő volt, szikrázóan sütött a nap, ilyen volt épp tegnap is.

Egyébként mostmár itt is állandóan esik az eső, igazi ronda ősz van, de azért kérlek szurkoljatok, hogy jövő héten Rómában még szép időnk legyen! Bár ahogy nézem, egyelőre ott a minimum a héten 10 fok, a maximum 19 lesz...ez azért nem hangzik rosszul!

Egy hónap

Az elmúlt hét eseményeiről akartam írni, de aztán rájöttem, hogy ma van egy hónapja, hogy megérkeztem, tehát itt az ideje az első összegzésnek. Az első gondolatom az, hogy meglepő, milyen gyorsan telt el ez a négy hét. Azt hiszem azt kaptam ettől az időszaktól, amit vártam.
Mostanra már kialakult a köröm, akikkel szívesen csinálok programokat, és igaz, hogy mind a két magyar lány a része, azért az esetek többségében nem magyarul beszélünk, ez jó.
Végre elhiszem, hogy a főzni nem is olyan nehéz, és kijelenthetem, hogy már csak hetente egyszer, esetleg kétszer eszem tésztát! :) Egyébként a tésztát is sokkal fantáziadúsabban csinálom, mint otthon! Már sütöttem húst, csináltam krumplipürét (pestoval, à la Jamie Oliver :P), és ma sütit is a lakótársak nagy örömére, bár ezt nem első alkalommal! Innentől rendes ebédeket fogunk főzni hétvégente.
Még nem utaztam városon kívül, ezt bánom kicsit, de nem baj, mert novembertől beindul a szekér! Városon belül viszont rengeteget sétáltam, egyre jobban megismerem Bolognát, bár még rengeteg érdekes múzeum vár rám.
Amit igazán sajnálok, az az, hogy nem ismerkedtem még eleget igazi olasz emberekkel, akik ki is tudnak javítani, ha hibásan beszélek, talán ebben a hónapban változni fog ez is. Próbálok tenni érte mindenesetre! Tegnap egy házi buliban voltunk, és ott valaki azt mondta, hogy jól beszélek! :) Dicséretet kaptam, szuper!
És ami még fura, hogy a szobatársammal, aki karnyújtásnyira fekszik tőlem az ágyán, teljesen leépült a kapcsolatom...180 fokos fordulatot vett az első egy-két hét óta. Csak a német barátaival jár mindenhova, és akármikor próbálok beszélgetést kezdeményezni, egy mondattal elintézi. Nem értem, miért van ez, ennyire nem lehetek szörnyű lakótárs, nem?? De nem is baj, ha a szobában vagyok, legalább nem kell gondolkodnom, mert úgyse beszélek! :P Röhej.
Egy hónap után elmondhatom, hogy igen, Olaszország, és ezen belül Bologna nagyon drága! Semmi extrát nem veszek, mindenből a legolcsóbbat, az akciósat próbálom venni és mégis rengeteget kell költeni, de egyelőre úgy látom, kibírom!
A végkövetkeztetésem pedig a következő: legyél bátor, és menj erasmusra! Ezt nem szabad kihagyni! Főleg egy olyan városban, mint Bologna! :)
És most alszom, mert négy óra alvás az éjszaka nem volt elég! :D Éljen a halloween!

Magyar est és kis kultúra

Ó, hát ez egyszerűen hihetetlen! Még mindig nem meséltem el a múlt szombatom folytatását, pedig olyan jó volt!! :) Hát akkor hogy is volt? Dórival csak annyit terveztünk, hogy elmegyünk bevásárolni az esti menühöz, de aztán Georggal találkozván a konyhában változott a program. Mondta, hogy szeretne múzeumba menni, a nemzeti képtárba, én meg nagyon szívesen tartottam vele. Velünk jött még Sarah, Esen és Deniz is, és nekem ráadásul ingyenes volt a belépés, mert bölcsész vagyok. Otthon miért nincs ilyen kedvezmény?? Érthetetlen! :) Nagyon nagy a képtár, az 1300-as évektől az 1600-as évek végéig láthatók festmények, köztük egy mű Giottótól, egy-két Vasari, Tiziano, de azért a leghíresebb festményeket nem Bolognában találja az ember.
Vicces dolgot fedeztem fel! Az 1500-as években is divat volt az ujjelválasztós szandál! :D Vagyis ezek inkább saruk voltak, de húú, milyen jók, ma bárki felvenné őket! Egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire nincs új a nap alatt...vajon mikor értünk körbe először? Tényleg ennyire szegényes lenne a fantáziánk?

Este a végleges menü gulyásleves lett és hortobágyi húsos palacsinta, a desszert pedig Túró Rudi volt. :) Az édességet, a tejfölt és a pörkölt alapot Dóri barátja hozta még a múlt héten otthonról. Hangulatos volt a főzés, mindenki lejött segíteni, és egy csomóan sütöttük egyszerre a palacsintát. Régen laktam annyira jól, mint akkor este, akkor ettem először levest elutazásom óta. Mindenkinek nagyon ízlett minden, alig bírtak megmozdulni az evés után. Én voltam a dj, mutattam a csapatnak Muzsikást, Csík zenekart, Palya Beát, BeshOdromot, meg még soksok magyar zenét. Szinte végig gyertyafény mellett voltunk kénytelenek vacsorázni a buta szabály miatt, ami szerint a konyhában fél 10-kor lekapcsol az áram, és Alessandro atyánk egy órával ezután zárja be a konyhát, kész röhej. Így tehát romantikus fények közt költöttük el a vacsorát, aztán minden mosatlant ott hagytunk éjszakára, mert kidobattunk a helyiségből! :)

Egy tartozásomat ezzel leróttam, a következő bejegyzésekben mesélek erről a hetemről!

Új ízek

Hm...meglepően gyorsan telnek a napok errefelé. Ismét eltelt egy hét iskolával, ahol kasztrált énekest hallgattunk, verset elemeztünk félelmetes tempóban és festményeket analizáltunk. Kiderült, hogy az irodalom vizsgám két részes lesz, írásbeli és szóbeli, az előbbin egyedül kell majd művet, a kort, a vers metrikáját és minden egyebét...ó te jó ég! A festményelemezés is olyan érdekes, mikor kiderül, hogy mi mit is szimbolizál egy festményen, de hogy én ezt magamtól felfedezzem, hát nem tudom elképzelni. Bár ezen a vizsgán lehet, nem is ez lesz a feladat.

Ma és tegnap borzalmas idő van, esik, sötét van, fúj a szél, ráadásul még a buszok is sztrájkolnak, úgyhogy itt ragadtam a kollégiumban. Bár esernyő nélkül ilyen időben nem biztos, hogy bárhova is elindulnék. Tehát maradt Dante Pokla eredeti nyelven, amiből tizenöt éneket kell leküzdenem. végülis egész érthető, mert már olvastam magyarul, és nagyjából tudom, mikor mi lesz, de nagyon lassú az olvasás úgy, hogy egy oldalon negyede a mű és a többi lábjegyzet.

* * *

Mostmár szombat a ma, tehát tegnap este új ízeket ismertünk meg, és szégyen szemre nem az olasz, hanem a japán konyha területéről: kipróbáltuk a közelben nemrég nyílt éttermet, és életemben először szusit ettem! Elég flancos volt a hely, épp ezért nem is ettem valami sokat :P, nem úgy mondjuk Georg, aki a rendelésnél legalább négy dologra rámutatott Csak néztem, mikor fejezi már be a rendelést?? Bár ezek tényleg olyan picike kis valamik. Nem tudom...tudtam már korábban is, hogy a wasabi tulajdonképpen torma? Hú, milyen erős volt, de finom! Ez a szusi jó dolog, ízlett, és jó könnyű vacsora volt.

Este még megnéztünk egy filmet, aztán azzal szórakoztunk, hogy Tugba, az egyik török lány megpróbált olaszul olvasni, bár tényleg csak pár szót tud...hát egy szót sem értettünk! :) De vicces volt! Egyik nap a nevek kiejtésével játszottunk, a török lányok mondtak nekünk egyet-egyet, mi meg nekik magyarokat. A Gyöngyvért képtelenek voltak kimondani :), bár amiket ők mondtak azok is nagyon furcsák voltak, és hosszúak, nem lehetett megjegyezni.

Jaj, tudom, mit nem mondtam még! Megyek Rómába november közepén! Az erasmusosoknak szervezik ezt az utat, én meg gyorsan jelentkeztem. Úgy volt, hogy Réka is jön a szomszédból, de mégsem tud, úgyhogy nem is tudom, ismerek-e valakit a csapatból, majd meglátjuk. Legalább tényleg nem lesz lehetőségem megszólalni magyarul. Az út három napos lesz, szóval valami nagyon sűrű koncentrátumot fogunk kapni a legfőbb látnivalókkal, de ez akkor is Róma! :)

Ma, ha marad valaki a kollégiumban, akkor főzünk valamilyen magyar ételt, gulyást vagy ilyesmit és palacsintát, mm, de jó lesz!

Aktivizálódás

Hú, de mozgalmas volt ez a hétvége! Nem volt időm írni, pedig tudtam volna minden nap! :) Akkor talán kezdjük a péntek estével, az operával. Sajnos reggel kicsit még figyelmetlen voltam, úgyhogy mikor megérkeztünk, döbbenten láttuk, hogy a nevünket kihúzták a listáról (!!), ugyanis negyed hétkor ott kellett volna lenni, átvenni a jegyeket. Volt egy halvány gyanúm, hogy van valami trükk azon túl, hogy feljegyzem magam hajnalban, de a neten nem találtam róla semmit. Azért ez elég fura, az egész procedúrát annyival intézik el a honlapon, hogy a last minute jegyek vásárlására az előadás előtt egy órával van lehetőség.
Tehát szerencsétlenül jártunk, de nem tartott sokáig az ijedtség, mert még maradtak jegyek. Huh! Az opera egy gyönyörű és hatalmas épület, öt emeletnyi páholya van. Mi abban a magasságban voltunk, ahonnan a világítást kezelik, a teljes színpadot csak állva és kihajolva láttuk és a díszletként szolgáló állvány tetején álló szereplőket egyáltalán nem! :D Szerencsére ott nem játszódtak kulcsjelenetek az első felvonás alatt! A szünetben lementünk a földszintre és hurrá!, találtunk helyet az utolsó sorban, hát felemelő volt ilyen jó helyről nézni a darab második felét! :) Nagyon jók voltak a szólisták, a díszlet, a kórus, minden! Élmény volt!

Szombaton nem is csináltam olyan sok mindent, délelőtt piacon voltunk, és vettem kabátot, csak 10 euro volt! A célnak nagyon jól megfelel, és még szép is! Már csak cipőt kéne találnom, ami nem 100 euroba kerül, és ha netán olcsó, akkor nem ronda. Este elmentünk csavarogni egyet a hideg estébe, elég kellemetlen volt az utcákat járni fázva, míg találtunk egy helyet, ahol nincs zaj és tömeg. Bolognából hiányzik az a fajta kávézó, ahol otthon szívesen üldögél az ember, ha épp nem bulizni akar. A kávézók este már nincsenek nyitva, csak bárok léteznek, ez annyira szokatlan!

Vasárnap délelőtt templomban jártam, méghozzá a fő téren található San Petronio bazilikában. Hatalmas a templom, az ötödik legnagyobb a világon, és itt található a világ leghosszabb meridiánja. Képet nem tudtam csinálni, mert elvileg nem szabad, majd próbálkozom még később vele. Hát azért elképesztő ilyen templomokban ücsörögni, úgy homlokon vágja az embert a történelem.

Délután felmásztunk a San Luca templomba, ehhez 666 métert kell lépcsőzni és emelkedőkön kanyarogni gyalog, ömm...azt hiszem kb. 300 méterről. Jó kemény gyalogtúra, nem győztem levakarni a sok réteg ruhát magamról felfele, aztán ezeket vissza, mikor felértünk, nehogy megfázzak. Nagyon szép onnan a kilátás, az egyik oldalon a teljesen sík modern városképet látja az ember, a másikon hegyeket, dombokat, amerre a szem ellát. Annyira jó ez a kontraszt! A templomban épp San Luca ünnepi szentmiséje zajlott, tele volt a templom, a turisták alig fértek be! :) Sajnos a belvárost nem lehetett látni a templomtól egyáltalán. Felfele meg általában ezen a környéken (a város déli részén) nagyon szép házakat lehet találni, kész kis paloták, rengeteg pineaval, és egyéb örökzöldekkel. Ez a környék sokkal nyugodtabb, mint mondjuk az egyetem környéke, és nem is lakik arra annyi nemzetiségi, mint ahol én lakom.

Este olyan fáradt voltam, mikor hazaértünk, épp csak összeütöttem egy spagettit, kivételesen egyedül a konyhában, megettem és jóformán már aludtam is. Bár úgy tűnik nem eleget, mert ma is nagyon elfáradtam.
Örömhír ért azonban ma, ugyanis átolvasva az irodalom órámra a kötelező olvasmányokat, örömmel tapasztaltam, hogy csak öt művet kell választani, és a listában bőven van olyan mű, amit már olvastam otthon az elmúlt három évben! Hurrá! :) Jó éjszakát mindenkinek!

San Luca képeket majd még teszek fel ide, de kicsit még dolgozni kell a képekkel, majd holnap átszerkesztem a bejegyzést!

Kis passzivitás

Nem is tudom, milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek. Elég régen írtam, de nem vagyok a topon ezen a héten. A héten nálunk is megjött a hidegfront, most már fűtött szobában ülök, míg kinn a napsütés ellenére is elég hűvös van. Hétfőn jött a hideg egy nagy esővel, én akkor fázhattam meg, mert papucsban és lenge hosszú ujjúban indultam el a városba, ami elég rossz döntésnek bizonyult pár óra múlva...másnap egyfolytában az orromat fújtam. Azóta is alszom minden délután, csak menjen a betegség, amilyen gyorsan jött!

Sokat ügyködtem még az órarendem alakításán is, hiába. Három tárgyam van, abból kettő egy időben, és ezzel próbáltam valamit kezdeni, de máshogy sajnos nem tudom megoldani, és a szabad óráimba nincs óra, amit betehetnék, valamiért mindenki 9-11-ig akar tanítani, és kész. Hát akkor legyen! Nem is baj, ha nem kell egész nap iskolában ülnöm. Csak ezt az óraütközést sajnálom, nem jó mindig lemaradni valamilyen anyagról.

Ma operába megyek este, Puccini Bohém életét nézzük meg, last minute jeggyel. Ez 10 euroba kerül, és csak annyi a trükkje, hogy az előadás napján reggel hétkor kitesznek egy lapot a jegypénztár ajtajára, és oda kell felírnod a neved, ha szeretnél menni. 35 hely van, és sz elsők kapják a legjobb helyeket. Tehát én ma hatkor keltem, buszra szálltam (még éjszakai sötétben) és feljegyeztem magunkat. Végig attól féltem, hogy félreértettük, és nem lesz semmiféle lap, ahol jegyet foglalhatok, és kárba vész az utam, de nem! Remélem, nagyon jó lesz az előadás! :)

Nem is csináltam még képeket a héten. Igazából kicsit mindenkit lefagyasztott ez a hirtelen jött hideg, senki nem ment sehova, mert hogy fázik. :) Talán jövő hétre már megszokjuk az új évszakot és újra töltődünk. Mára ennyi!

Sightseeing :)

Húúú, micsoda délelőtt! :) Újra szép és meleg idő köszöntött ránk Bolognában. Nem mondom, az előző két nap sem volt hideg, de borús volt és még esett is egyszer-kétszer egy kicsit. Tehát ma múzeumban jártunk, a Davia Bargellini galériában, ahol többnyire iparművészeti alkotásokat mutatnak be: láttunk rengeteg kulcslyuk díszt, kilincset, körömvágóollót és különleges formájú kulcsokat. A többi teremben 18. századi Bologna világát mutatták be különféle festményeken, bútorokon keresztül. A két legérdekesebb tárgy egy babház és egy hintó voltak. A babaház olyan volt, mint egy palota miniben, kis falfestésekkel, freskóval a tükör felett, puttókkal a tükör mellett és hatalmas, díszes baldachinos ággyal. A hintó meg nem tudom, hogy átlagos méretű volt-e, de nem gondoltam, hogy ezek ilyen magasak voltak! Lábujjhegyen láttam be csak, a kerék akkora volt, mint én.
A múzeumőr adott nekünk mindenféle szórólapokat, úgyhogy így tudomást szereztünk egy nagyon érdekesnek ígérkező programról! Október 31-én rendezik meg a 6. nemzetközi városi túra napot, aminek keretében különböző témájú kirándulásokat indítanak a városban délutántól, pl.: a boszorkányok és mágusok városa és a Halloween szimbólumai, a populáris színház színterei vagy séta a föld alatt. Hú, hát nagyon kíváncsi vagyok!
Egy kávé és süti után úgy éreztük, készen állunk megmászni a Due Torrit (a bolognai ferde torony-tornyok, a város jelképe), vagyis Asinelli és Garisenda közül az előbbit, ami 97 méter. Mindenki leizzad rendesen, mire felcaplat a tetőre. :) A mászás viszont nagyon megéri, olyan gyönyörű a város fentről! Ameddig a szem ellát, mindenhol barna cserepeket lát, piros, sárga, és rózsaszínes házakkal, gyakran egy hatalmas templommal megszakítva. Fenn maradtunk kb. egy órát bámészkodni...bár 3 euroért az ember ne is távozzon 10 perc után! :)


Fentről már láttuk, hogy a belvárosban piac van, és odaérve rájöttem, hogy ez az a régiség piac, amiről Charlotte mesélt már. Igazából szerintem nem is minden régiség, vagy ha igen, akkor nagyon értékesek, ugyanis a legtöbb stand nagyon drágán árulta a holmijait. Hú voltak mindenféle vicces formájú márkás napszemüvegek 10 euroért, volt nagyon sok ezüstékszer, régi könyvek, még egy fuvolát is találtunk.

Este Georggal és Dórival risottot főztünk két olasz vendégnek, meg a többieknek a koleszben. Igazából ketten a Dórival csak kiskukták voltunk, a zöldségszelésen túl csak néztük, hogyan dolgozik a mesterszakács. :) A vacsora finom lett, Davide és Allison hoztak nagyon finom, krémes olasz fagyit, csak épp az olaszt nem nagyon tudtuk gyakorolni, mert velünk volt egy török srác is, aki kb. három mondatot ért meg olaszul. Na nem baj, lehetőségünk lesz máskor is. Na de ez a fagyi! A pisztácia tényleg sós volt kicsit! Ez mondjuk nem a legjobb része volt, de ilyen selymes fagyit én még sose ettem.