Heti egyveleg

Íme, újra itt vagyok! Annyi minden történt errefelé, hogy most szemezegtni fogok az emlékeim közül, és azokat osztom meg veletek.
Arról akartam mesélni, vagy talán már említettem is, hogy Bolognában úgy nem létezik a kávézó, ahogy nálunk. Este bárok vannak hangos zenével, meg diszkóféleségek, a kávézók pedig ilyenkorra már bezárnak. Múlt héten azonban végre megtaláltuk a helyünket, kiderült, hogy léteznek még más alternatívák a hangos bárokon túl. Egy jazzklub félébe mentünk, ami egy pincehelyiség mindenféle modern festményekkel, jó nagy, olyasféle, mint a Műhely pincéje, csak nagyobb. Az egyetlen probléma vele, hogy borzalmasan drága, de ez a tény nem új Bolognában; szórakozni menni drága dolog. Erről jut eszembe első, és remélem utolsó kellemetlen tapasztalatom egy vendéglátó helyről. Halloween estéjén átfagyva ültünk be egy bárba forrócsokit inni, szigorúan tejszín nélkül, mert úgy volt 3 euro. Fizettünk, és ránézve a blokkra láttuk, hogy 3,5 euroval számoltak a gazok, mintha nem simán kértük volna. Odamentem szólni, és már adták is vissza a pénzt, meg se nézték a blokkot...csak azért mert külföldiek vagyunk, ez olyan szemétség! Bár nem próbálkoztak olyan durván, ahogy azt otthon hallani néha.
Na aztán a halloween, hát itt ennek komoly kultúrája van, egész nap rengeteg programot szerveznek, este meg olyan tömegek vannak az utcán, hogy lépni alig lehet. Mindenki beöltözik, kis gyerekektől a felnőttekig, tele voltak az utcák jokerekkel, tökökkel, boszorkányokkal.
Mi egy várostúrán voltunk páran, a bolognai diákélet nyomában az 1300-as években, nagyon érdekes volt hallani, hogy a diákok akkoriban pont ugyanúgy buliztak, mint mi, csak épp lóháton közlekedtek, és díszes ruhákban jártak, de ugyanúgy voltak, akik hosszú-hosszú évekig képtelenek voltak befejezni az iskolát, mert csak a barátokkal és a szórakozással voltak elfoglalva.
Ezután a túra után kapcsolódtam rá egy másik társaságra a kollégiumból és együtt mentünk egy házibuliba, ahol szintén mindenki vad jelmezekbe burkolózott, és mivel kissé késve érkeztünk, már a hangulat is a tetőfokára hágott. Éppen ezért nem is volt olyan nehéz feltalálni magunkat, nagyon sok közvetlen ember jött oda hozzánk érdeklődni, mint új arcokhoz, hát jó kis este volt!

Tegnap olaszokkal töltöttem ez estét! :) Magyarok és egyebek nélkül! Megérte elmenni arra a bulira múlt héten, onnan ugyanis az ismeretség. Bár olaszul néztünk amerikai filmet, ami elég borzalmas élmény :), de nyelvtanulás szempontjából így a leghasznosabb számomra, úgyhogy nem is kértem angol feliratot. Nem tudom, miért, de az élő beszédet jobban értem, mint a filmeket, azok nehezebbek.

Tegnap voltam zenemúzeumban is, sok-sok régi hangszert állítottak ki, sok régi kottát, elvileg Mozart egy elrontott házi feladatát is látnom kellett volna, de csak most jutott eszembe...de bolond vagyok! :) Minden útikönyv emiatt emeli ki a múzeumot, én meg nem vettem észre! Jaaaaj, biztos a fény az oka! Kinn már besötétedett és elég tompa volt a világítás. Á, nem mentség, mi? Ingyen volt, majd a héten visszamegyek.

Hú, halottak napján, hogy ne maradjunk ki az otthoni szokásokból sem, elmentünk meggyújtani egy mécsest a Certosa temetőbe, aminek nagy része a 19. században épült, nagy díszben, pompában. Gyönyörű síremlékeket láttunk, bár akiért mentünk, nem találtuk. Farinellit, a híres kasztrált énekest is itt temették el, Bolognában élte le utolsó tíz, tizenvalahány évét, de sehol nem leltük őt, hiába láttam a neten, hogy hogy néz ki a sírkő, hiába mutatták meg térképen, elveszett. Az alsó képből látszik, milyen gyönyörű idő volt, szikrázóan sütött a nap, ilyen volt épp tegnap is.

Egyébként mostmár itt is állandóan esik az eső, igazi ronda ősz van, de azért kérlek szurkoljatok, hogy jövő héten Rómában még szép időnk legyen! Bár ahogy nézem, egyelőre ott a minimum a héten 10 fok, a maximum 19 lesz...ez azért nem hangzik rosszul!

Egy hónap

Az elmúlt hét eseményeiről akartam írni, de aztán rájöttem, hogy ma van egy hónapja, hogy megérkeztem, tehát itt az ideje az első összegzésnek. Az első gondolatom az, hogy meglepő, milyen gyorsan telt el ez a négy hét. Azt hiszem azt kaptam ettől az időszaktól, amit vártam.
Mostanra már kialakult a köröm, akikkel szívesen csinálok programokat, és igaz, hogy mind a két magyar lány a része, azért az esetek többségében nem magyarul beszélünk, ez jó.
Végre elhiszem, hogy a főzni nem is olyan nehéz, és kijelenthetem, hogy már csak hetente egyszer, esetleg kétszer eszem tésztát! :) Egyébként a tésztát is sokkal fantáziadúsabban csinálom, mint otthon! Már sütöttem húst, csináltam krumplipürét (pestoval, à la Jamie Oliver :P), és ma sütit is a lakótársak nagy örömére, bár ezt nem első alkalommal! Innentől rendes ebédeket fogunk főzni hétvégente.
Még nem utaztam városon kívül, ezt bánom kicsit, de nem baj, mert novembertől beindul a szekér! Városon belül viszont rengeteget sétáltam, egyre jobban megismerem Bolognát, bár még rengeteg érdekes múzeum vár rám.
Amit igazán sajnálok, az az, hogy nem ismerkedtem még eleget igazi olasz emberekkel, akik ki is tudnak javítani, ha hibásan beszélek, talán ebben a hónapban változni fog ez is. Próbálok tenni érte mindenesetre! Tegnap egy házi buliban voltunk, és ott valaki azt mondta, hogy jól beszélek! :) Dicséretet kaptam, szuper!
És ami még fura, hogy a szobatársammal, aki karnyújtásnyira fekszik tőlem az ágyán, teljesen leépült a kapcsolatom...180 fokos fordulatot vett az első egy-két hét óta. Csak a német barátaival jár mindenhova, és akármikor próbálok beszélgetést kezdeményezni, egy mondattal elintézi. Nem értem, miért van ez, ennyire nem lehetek szörnyű lakótárs, nem?? De nem is baj, ha a szobában vagyok, legalább nem kell gondolkodnom, mert úgyse beszélek! :P Röhej.
Egy hónap után elmondhatom, hogy igen, Olaszország, és ezen belül Bologna nagyon drága! Semmi extrát nem veszek, mindenből a legolcsóbbat, az akciósat próbálom venni és mégis rengeteget kell költeni, de egyelőre úgy látom, kibírom!
A végkövetkeztetésem pedig a következő: legyél bátor, és menj erasmusra! Ezt nem szabad kihagyni! Főleg egy olyan városban, mint Bologna! :)
És most alszom, mert négy óra alvás az éjszaka nem volt elég! :D Éljen a halloween!

Magyar est és kis kultúra

Ó, hát ez egyszerűen hihetetlen! Még mindig nem meséltem el a múlt szombatom folytatását, pedig olyan jó volt!! :) Hát akkor hogy is volt? Dórival csak annyit terveztünk, hogy elmegyünk bevásárolni az esti menühöz, de aztán Georggal találkozván a konyhában változott a program. Mondta, hogy szeretne múzeumba menni, a nemzeti képtárba, én meg nagyon szívesen tartottam vele. Velünk jött még Sarah, Esen és Deniz is, és nekem ráadásul ingyenes volt a belépés, mert bölcsész vagyok. Otthon miért nincs ilyen kedvezmény?? Érthetetlen! :) Nagyon nagy a képtár, az 1300-as évektől az 1600-as évek végéig láthatók festmények, köztük egy mű Giottótól, egy-két Vasari, Tiziano, de azért a leghíresebb festményeket nem Bolognában találja az ember.
Vicces dolgot fedeztem fel! Az 1500-as években is divat volt az ujjelválasztós szandál! :D Vagyis ezek inkább saruk voltak, de húú, milyen jók, ma bárki felvenné őket! Egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire nincs új a nap alatt...vajon mikor értünk körbe először? Tényleg ennyire szegényes lenne a fantáziánk?

Este a végleges menü gulyásleves lett és hortobágyi húsos palacsinta, a desszert pedig Túró Rudi volt. :) Az édességet, a tejfölt és a pörkölt alapot Dóri barátja hozta még a múlt héten otthonról. Hangulatos volt a főzés, mindenki lejött segíteni, és egy csomóan sütöttük egyszerre a palacsintát. Régen laktam annyira jól, mint akkor este, akkor ettem először levest elutazásom óta. Mindenkinek nagyon ízlett minden, alig bírtak megmozdulni az evés után. Én voltam a dj, mutattam a csapatnak Muzsikást, Csík zenekart, Palya Beát, BeshOdromot, meg még soksok magyar zenét. Szinte végig gyertyafény mellett voltunk kénytelenek vacsorázni a buta szabály miatt, ami szerint a konyhában fél 10-kor lekapcsol az áram, és Alessandro atyánk egy órával ezután zárja be a konyhát, kész röhej. Így tehát romantikus fények közt költöttük el a vacsorát, aztán minden mosatlant ott hagytunk éjszakára, mert kidobattunk a helyiségből! :)

Egy tartozásomat ezzel leróttam, a következő bejegyzésekben mesélek erről a hetemről!

Új ízek

Hm...meglepően gyorsan telnek a napok errefelé. Ismét eltelt egy hét iskolával, ahol kasztrált énekest hallgattunk, verset elemeztünk félelmetes tempóban és festményeket analizáltunk. Kiderült, hogy az irodalom vizsgám két részes lesz, írásbeli és szóbeli, az előbbin egyedül kell majd művet, a kort, a vers metrikáját és minden egyebét...ó te jó ég! A festményelemezés is olyan érdekes, mikor kiderül, hogy mi mit is szimbolizál egy festményen, de hogy én ezt magamtól felfedezzem, hát nem tudom elképzelni. Bár ezen a vizsgán lehet, nem is ez lesz a feladat.

Ma és tegnap borzalmas idő van, esik, sötét van, fúj a szél, ráadásul még a buszok is sztrájkolnak, úgyhogy itt ragadtam a kollégiumban. Bár esernyő nélkül ilyen időben nem biztos, hogy bárhova is elindulnék. Tehát maradt Dante Pokla eredeti nyelven, amiből tizenöt éneket kell leküzdenem. végülis egész érthető, mert már olvastam magyarul, és nagyjából tudom, mikor mi lesz, de nagyon lassú az olvasás úgy, hogy egy oldalon negyede a mű és a többi lábjegyzet.

* * *

Mostmár szombat a ma, tehát tegnap este új ízeket ismertünk meg, és szégyen szemre nem az olasz, hanem a japán konyha területéről: kipróbáltuk a közelben nemrég nyílt éttermet, és életemben először szusit ettem! Elég flancos volt a hely, épp ezért nem is ettem valami sokat :P, nem úgy mondjuk Georg, aki a rendelésnél legalább négy dologra rámutatott Csak néztem, mikor fejezi már be a rendelést?? Bár ezek tényleg olyan picike kis valamik. Nem tudom...tudtam már korábban is, hogy a wasabi tulajdonképpen torma? Hú, milyen erős volt, de finom! Ez a szusi jó dolog, ízlett, és jó könnyű vacsora volt.

Este még megnéztünk egy filmet, aztán azzal szórakoztunk, hogy Tugba, az egyik török lány megpróbált olaszul olvasni, bár tényleg csak pár szót tud...hát egy szót sem értettünk! :) De vicces volt! Egyik nap a nevek kiejtésével játszottunk, a török lányok mondtak nekünk egyet-egyet, mi meg nekik magyarokat. A Gyöngyvért képtelenek voltak kimondani :), bár amiket ők mondtak azok is nagyon furcsák voltak, és hosszúak, nem lehetett megjegyezni.

Jaj, tudom, mit nem mondtam még! Megyek Rómába november közepén! Az erasmusosoknak szervezik ezt az utat, én meg gyorsan jelentkeztem. Úgy volt, hogy Réka is jön a szomszédból, de mégsem tud, úgyhogy nem is tudom, ismerek-e valakit a csapatból, majd meglátjuk. Legalább tényleg nem lesz lehetőségem megszólalni magyarul. Az út három napos lesz, szóval valami nagyon sűrű koncentrátumot fogunk kapni a legfőbb látnivalókkal, de ez akkor is Róma! :)

Ma, ha marad valaki a kollégiumban, akkor főzünk valamilyen magyar ételt, gulyást vagy ilyesmit és palacsintát, mm, de jó lesz!

Aktivizálódás

Hú, de mozgalmas volt ez a hétvége! Nem volt időm írni, pedig tudtam volna minden nap! :) Akkor talán kezdjük a péntek estével, az operával. Sajnos reggel kicsit még figyelmetlen voltam, úgyhogy mikor megérkeztünk, döbbenten láttuk, hogy a nevünket kihúzták a listáról (!!), ugyanis negyed hétkor ott kellett volna lenni, átvenni a jegyeket. Volt egy halvány gyanúm, hogy van valami trükk azon túl, hogy feljegyzem magam hajnalban, de a neten nem találtam róla semmit. Azért ez elég fura, az egész procedúrát annyival intézik el a honlapon, hogy a last minute jegyek vásárlására az előadás előtt egy órával van lehetőség.
Tehát szerencsétlenül jártunk, de nem tartott sokáig az ijedtség, mert még maradtak jegyek. Huh! Az opera egy gyönyörű és hatalmas épület, öt emeletnyi páholya van. Mi abban a magasságban voltunk, ahonnan a világítást kezelik, a teljes színpadot csak állva és kihajolva láttuk és a díszletként szolgáló állvány tetején álló szereplőket egyáltalán nem! :D Szerencsére ott nem játszódtak kulcsjelenetek az első felvonás alatt! A szünetben lementünk a földszintre és hurrá!, találtunk helyet az utolsó sorban, hát felemelő volt ilyen jó helyről nézni a darab második felét! :) Nagyon jók voltak a szólisták, a díszlet, a kórus, minden! Élmény volt!

Szombaton nem is csináltam olyan sok mindent, délelőtt piacon voltunk, és vettem kabátot, csak 10 euro volt! A célnak nagyon jól megfelel, és még szép is! Már csak cipőt kéne találnom, ami nem 100 euroba kerül, és ha netán olcsó, akkor nem ronda. Este elmentünk csavarogni egyet a hideg estébe, elég kellemetlen volt az utcákat járni fázva, míg találtunk egy helyet, ahol nincs zaj és tömeg. Bolognából hiányzik az a fajta kávézó, ahol otthon szívesen üldögél az ember, ha épp nem bulizni akar. A kávézók este már nincsenek nyitva, csak bárok léteznek, ez annyira szokatlan!

Vasárnap délelőtt templomban jártam, méghozzá a fő téren található San Petronio bazilikában. Hatalmas a templom, az ötödik legnagyobb a világon, és itt található a világ leghosszabb meridiánja. Képet nem tudtam csinálni, mert elvileg nem szabad, majd próbálkozom még később vele. Hát azért elképesztő ilyen templomokban ücsörögni, úgy homlokon vágja az embert a történelem.

Délután felmásztunk a San Luca templomba, ehhez 666 métert kell lépcsőzni és emelkedőkön kanyarogni gyalog, ömm...azt hiszem kb. 300 méterről. Jó kemény gyalogtúra, nem győztem levakarni a sok réteg ruhát magamról felfele, aztán ezeket vissza, mikor felértünk, nehogy megfázzak. Nagyon szép onnan a kilátás, az egyik oldalon a teljesen sík modern városképet látja az ember, a másikon hegyeket, dombokat, amerre a szem ellát. Annyira jó ez a kontraszt! A templomban épp San Luca ünnepi szentmiséje zajlott, tele volt a templom, a turisták alig fértek be! :) Sajnos a belvárost nem lehetett látni a templomtól egyáltalán. Felfele meg általában ezen a környéken (a város déli részén) nagyon szép házakat lehet találni, kész kis paloták, rengeteg pineaval, és egyéb örökzöldekkel. Ez a környék sokkal nyugodtabb, mint mondjuk az egyetem környéke, és nem is lakik arra annyi nemzetiségi, mint ahol én lakom.

Este olyan fáradt voltam, mikor hazaértünk, épp csak összeütöttem egy spagettit, kivételesen egyedül a konyhában, megettem és jóformán már aludtam is. Bár úgy tűnik nem eleget, mert ma is nagyon elfáradtam.
Örömhír ért azonban ma, ugyanis átolvasva az irodalom órámra a kötelező olvasmányokat, örömmel tapasztaltam, hogy csak öt művet kell választani, és a listában bőven van olyan mű, amit már olvastam otthon az elmúlt három évben! Hurrá! :) Jó éjszakát mindenkinek!

San Luca képeket majd még teszek fel ide, de kicsit még dolgozni kell a képekkel, majd holnap átszerkesztem a bejegyzést!

Kis passzivitás

Nem is tudom, milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek. Elég régen írtam, de nem vagyok a topon ezen a héten. A héten nálunk is megjött a hidegfront, most már fűtött szobában ülök, míg kinn a napsütés ellenére is elég hűvös van. Hétfőn jött a hideg egy nagy esővel, én akkor fázhattam meg, mert papucsban és lenge hosszú ujjúban indultam el a városba, ami elég rossz döntésnek bizonyult pár óra múlva...másnap egyfolytában az orromat fújtam. Azóta is alszom minden délután, csak menjen a betegség, amilyen gyorsan jött!

Sokat ügyködtem még az órarendem alakításán is, hiába. Három tárgyam van, abból kettő egy időben, és ezzel próbáltam valamit kezdeni, de máshogy sajnos nem tudom megoldani, és a szabad óráimba nincs óra, amit betehetnék, valamiért mindenki 9-11-ig akar tanítani, és kész. Hát akkor legyen! Nem is baj, ha nem kell egész nap iskolában ülnöm. Csak ezt az óraütközést sajnálom, nem jó mindig lemaradni valamilyen anyagról.

Ma operába megyek este, Puccini Bohém életét nézzük meg, last minute jeggyel. Ez 10 euroba kerül, és csak annyi a trükkje, hogy az előadás napján reggel hétkor kitesznek egy lapot a jegypénztár ajtajára, és oda kell felírnod a neved, ha szeretnél menni. 35 hely van, és sz elsők kapják a legjobb helyeket. Tehát én ma hatkor keltem, buszra szálltam (még éjszakai sötétben) és feljegyeztem magunkat. Végig attól féltem, hogy félreértettük, és nem lesz semmiféle lap, ahol jegyet foglalhatok, és kárba vész az utam, de nem! Remélem, nagyon jó lesz az előadás! :)

Nem is csináltam még képeket a héten. Igazából kicsit mindenkit lefagyasztott ez a hirtelen jött hideg, senki nem ment sehova, mert hogy fázik. :) Talán jövő hétre már megszokjuk az új évszakot és újra töltődünk. Mára ennyi!

Sightseeing :)

Húúú, micsoda délelőtt! :) Újra szép és meleg idő köszöntött ránk Bolognában. Nem mondom, az előző két nap sem volt hideg, de borús volt és még esett is egyszer-kétszer egy kicsit. Tehát ma múzeumban jártunk, a Davia Bargellini galériában, ahol többnyire iparművészeti alkotásokat mutatnak be: láttunk rengeteg kulcslyuk díszt, kilincset, körömvágóollót és különleges formájú kulcsokat. A többi teremben 18. századi Bologna világát mutatták be különféle festményeken, bútorokon keresztül. A két legérdekesebb tárgy egy babház és egy hintó voltak. A babaház olyan volt, mint egy palota miniben, kis falfestésekkel, freskóval a tükör felett, puttókkal a tükör mellett és hatalmas, díszes baldachinos ággyal. A hintó meg nem tudom, hogy átlagos méretű volt-e, de nem gondoltam, hogy ezek ilyen magasak voltak! Lábujjhegyen láttam be csak, a kerék akkora volt, mint én.
A múzeumőr adott nekünk mindenféle szórólapokat, úgyhogy így tudomást szereztünk egy nagyon érdekesnek ígérkező programról! Október 31-én rendezik meg a 6. nemzetközi városi túra napot, aminek keretében különböző témájú kirándulásokat indítanak a városban délutántól, pl.: a boszorkányok és mágusok városa és a Halloween szimbólumai, a populáris színház színterei vagy séta a föld alatt. Hú, hát nagyon kíváncsi vagyok!
Egy kávé és süti után úgy éreztük, készen állunk megmászni a Due Torrit (a bolognai ferde torony-tornyok, a város jelképe), vagyis Asinelli és Garisenda közül az előbbit, ami 97 méter. Mindenki leizzad rendesen, mire felcaplat a tetőre. :) A mászás viszont nagyon megéri, olyan gyönyörű a város fentről! Ameddig a szem ellát, mindenhol barna cserepeket lát, piros, sárga, és rózsaszínes házakkal, gyakran egy hatalmas templommal megszakítva. Fenn maradtunk kb. egy órát bámészkodni...bár 3 euroért az ember ne is távozzon 10 perc után! :)


Fentről már láttuk, hogy a belvárosban piac van, és odaérve rájöttem, hogy ez az a régiség piac, amiről Charlotte mesélt már. Igazából szerintem nem is minden régiség, vagy ha igen, akkor nagyon értékesek, ugyanis a legtöbb stand nagyon drágán árulta a holmijait. Hú voltak mindenféle vicces formájú márkás napszemüvegek 10 euroért, volt nagyon sok ezüstékszer, régi könyvek, még egy fuvolát is találtunk.

Este Georggal és Dórival risottot főztünk két olasz vendégnek, meg a többieknek a koleszben. Igazából ketten a Dórival csak kiskukták voltunk, a zöldségszelésen túl csak néztük, hogyan dolgozik a mesterszakács. :) A vacsora finom lett, Davide és Allison hoztak nagyon finom, krémes olasz fagyit, csak épp az olaszt nem nagyon tudtuk gyakorolni, mert velünk volt egy török srác is, aki kb. három mondatot ért meg olaszul. Na nem baj, lehetőségünk lesz máskor is. Na de ez a fagyi! A pisztácia tényleg sós volt kicsit! Ez mondjuk nem a legjobb része volt, de ilyen selymes fagyit én még sose ettem.

Iskolakezdés II.

Kedden végre izgalmat, érdekességet is találtam az iskolában! :) Reggel sikeresen eljutottam '600-as évek zenéjének története órára, ami kész felüdülés volt! Az aznap téma a basso continuo és Caccini volt, mindent értettem, az emberek egy csomó olyan kérdést tettek fel a tanárnak, amit én már rég tudok :P, és még zenét is hallgattunk, Caccini két madrigálját. A termet még nem fotóztam le, pedig nagyon szép, a fal tele van freskókkal, és puttók lógnak minden oldalon, hangulatos a terem nagyon.
A zenei tanszék, ahol most voltam, a belvárosnak azon a felén van, ahol eddig nem jártam, úgyhogy új utakat ismerhettem meg. Olyan hihetetlenül nagy ez a belváros! Egy fehérvári születésűnek azt hiszem ez elég felfoghatatlan, már lassan egy hete itt vagyok, de még mindig nem ismertem ki! :)


Találtam egy érdekességet séta közben: már olvastam róla az útikönyvben, amit megvettem, és örültem nagyon, hogy teljesen véletlen fedeztem fel! Szóval íme egy kis darab Velence Bolognában! Régen Bologna és Velencéhez hasonlóan a vizek városa volt, de már feltöltődött a város. Azt olvastam, hogy az épületek alatt még most is megtalálhatók ezek a vizek, de csak ezt az egy kis részletet hagyták meg láthatónak a látogatók számára. Hát meglepő tényleg! Főleg, ha az ember nem keresi, csak rátalál!












A sétám során egy roppant érdekes FÉRFI ruhadarabra találtam egy boltban, muszáj volt lefényképeznem, hogy ti is láthassátok! :D Végülis rendes dolog a tervezőktől, hogy így próbálják biztosítani az emberek egészségét, de azért ez tök furcsa.












Délután még volt egy művészettörténet órám, hát mondanom sem kell, ez az óra is egy műemlékben kapott helyet, egy templomban van ugyanis az óra. Vagyis nem konkrétan a szentélyben, hanem a templom épületében, de ez is nagyon szép, most újíthatták fel, érezni az illatán! Ma ennek az órának keretében kiállításon jártunk, egy régi bolognai fesztivál képeit, dokumentációját néztük meg. Volt olyan év a képek közt, amikor a Piazza Maggiore-t, a főteret víz borította és csónakkal közlekedtek rajta, ez olyan elképzelhetetlen számomra, minthogy a Velencei-tó területén valamikor ökröket hajtottak át a szárazföldön. :)

Este a konyhában rátaláltam Dórira és Georgra, akik épp vacsorát főztek, úgyhogy beszálltam én is, és egész addig lenn is maradtunk, míg az áram automatikusan ki nem kapcsolt, és el nem sötétedett az egész helyiség. :) Annyira furcsa ez a szabály, hogy fél tízkor bezárják a konyhát és nincs több főzés. Nem tudom, mitől félhetnek! Egyébként jól elszórakoztunk a külföldi nevek megértésének nehézségein. Az ember azt hinné, hogy semmi nehéz nem lehet abban, hogy mondanak neked egy szót és te visszaismétled, és mégis! Én még csak egy-két török nevet bírtam megjegyezni, és az én nevemet is háromszor ismételtem meg a spanyol Julianak, mire vissza tudta mondani.

Végül még mutatok egy-két képet, egy pantomimról a Piazza Nettunon, és még két képet erről a térről!

Hétvége és sulikezdés

A vasárnap első fele a pihenés jegyében telt, nem sok említésre méltó dolog történt. Délután megkeresett Dóri, az egyik itt lakó magyar lány, és ellátogattunk egy barátnőjéhez, Zsófihoz a másik kollégiumba, ami nem messze van tőlünk busszal. Most épp nem volt a kis apartmanukban vendég, úgyhogy magunkban kávézgattunk a tágas szobában, ami inkább tűnik albérletnek, mint kollégiumnak, bár mondjuk átszámolva kerül is annyiba bőven, mint az itthon albérletek!

Este ellátogattunk a Piazza Maggiore-ra, ahol San Petronio ünnepe zajlott egész nap, és este színdarab és tűzijáték fogadott bennünket. Már a darab közben is lőtték a fénycsóvákat, de a végén aztán egy jó 20 perces lövöldözés kezdődött, több klasszikus zenével is kísérve és összehangolva, hát nagy élmény volt! Azon gondolkodtam, mi lehet itt újévkor ezek után! Bár San Petronio a város egyik védőszentje, vagyis nem akármit érdemel!

Így visszanézve, a hétfői sulikezdésemnek semmi értelme nem volt! Azt a két órát, amin voltam, le kell ugyanis adnom. :) Tiszta káosz ez az egyetemi rendszer, egyáltalán nem értem, nem értem ezek után, hogy a magyar rendszert miért hívják bolognainak??? Az egyetemen félelmetesen sok ember tolong, lehet azért is, mert szűkek a folyosók, de órák után az ember heringnek érzi magát a dobozban kifele menet.
Érdekes tapasztalat volt, hogy a teremhez legközelebbi wc-t zárva találtam, és ki volt rá írva, hogy csak egy bizonyos chipkártyával lehet bejutni! Hm...jó, nem?
Ja és mostmár áldom a 90 perces előadásokat, ugyanis itt minden óra 120 perces, és minden tárgy háromszor van egy héten. Tehát ugyan csak három tárgyat kellett felvennem, de ez összesen 12 otthon előadásnak felel meg. Három napba sűrítve, mert mind a három órám hétfőtől szerdáig van.

Este végre szélesíthettem kissé ismeretségeimet, mert a koliból többen is mentünk az erasmusos filmvetítésre, ami igen szórakoztató történet volt egy hapsiról, aki unja az életét, hirtelen a bank tévedésből egy rakás pénzt utal neki, és visszamegy Bolognába titokban bulizni. Itt összejön egy lánnyal, gyereke lesz tőle, végül össze is házasodnak, miközben a hapsinak ott az eredeti családja is, és a nők nem sejtenek szinte semmit. Na mindegy is, nagy őrültség volt, de vicces! :)

A hétfőmnek itt a vége fuss el véle, még talán annyit, hogy tegnap meggdöbbentően meleg volt este, ujjatlanban és szandál-hosszúnadrágban majd' elolvadtam! :)

Az első hétvége

Szombaton csatlakoztam Charlotte-hoz és barátnőjéhez, Hellenhez, akik a piazza Santo Stefano-n terveztek német újságokat olvasni. A piazza Verdin káprázó napsütésben reggeliztünk egy kávézó teraszán, miközben a téren álló színházból folyamatosan szólt az olasz és egyéb operamuzsika. Az épület árkádjára ugyanis hangszórókat szereltek, hogy az emberek kedvet kapjanak bemenni, meg hogy bárki, aki arra megy jókedvre derülhessen. Jó ötlet, csinálhatnák nálunk is!

A Santo Stefano egy nagyon hangulatos tér nappal tele gyerekekkel és újságolvasó felnőttekkel. Én magyar keresztrejtvényt fejtettem :), aztán kaptam egy olasz újságot, hogy csináljak valami hasznosat is!
Délben már annyira melegen sütött a nap, hogy úgy éreztük, ideje tovább állni, és nagy meglepetésemre annál a piacnál kötöttünk ki, ahol tegnap már jártam egyszer. Rá kellett jönnöm, hogy érdemes türelmesen turkálni a fura és néha szakadt cuccok közt, mert kb. 1000 ft-ért már lehet jó felsőt kapni! :) A legtöbb árus kínai - nem meglepő, mi? - egy-kettő teljesen úgy gesztikulál, meg viselkedik, mint ahogy a tipikus olaszt elképzeljük! Hát az egy vicces látvány, elhihetitek! :)

Este újra a hangulatos téren találtuk magunkat, a piknikünk a következőkből állt: sós keksz, szicíliai pesto, répa, kaliforniai paprika, chips, pezsgő vörösbor és desszertnek egy kis édes keksz és tejkaramella! :) Emberek, én ennyi szőke német lánnyal még sose voltam egy társaságban. Egy idő után olyan érzésem támadt, mintha nem is Bolognába utaztam volna, hanem valami német egyetemista városba! Bár az a tény visszarángatott a valóságba, hogy körülöttünk elkezdett gyűlni a tér egyéb pontjain a nép, feltehetően nem német származásúak. Mellettünk például egy jó nagy spanyol társaság hangoskodott, bezengték az egész teret a temperamentumukkal!
Az est folyamán láthatóvá vált, hogy a városban nagyobb a tömeg ilyenkor, mint nappal! Volt valami koncert egy másik utcában, az együttes dalait pedig mindenki énekelte, az is, aki csak a közelben sétált.

El tudok csodálkozni még mindig az internet ügyességén vagy hogy is mondjam. Regisztráltam a skype-ra, és másnap olaszul kaptam emailt a program extráiról. Ma a youtube-ra belépve pedig egy csomó olasz videó ajánlatot mutatott az oldal. Jó, nem? Alkalmazkodnak az ember megváltozott
körülményeihez! :)

A második nap

Hát nem hiszem, hogy mindig ilyen lelkes firkász leszek, de most az elején még megy a dolog, míg nem ismerek elég embert ahhoz, hogy aztán mindig le legyek foglalva! :)
Ma belevetettem magam a papírmunkába, és elmentem az egyetemre információt szerezni. Sajnos ma nem tudtam fotózni, de a tagnapiakból teszek be még hangulatképeket a városról színesítőnek.
Az iroda előtt már várakoztak páran, úgyhogy meismertem az észt Ullát, az izraeli Menát és a portugál Eduardot! Volt egy cseh fiú is, de nem tudtam megjegyezni a nevét, pedig egyedül ő tudott két szót magyarul (Balaton, Székesfehérvár!). :) Azt mondta, kétszer járt Fehérváron, és mindkétszer eltévedtek.
Az egyetem tényleg nagyon szép, régi épületben van, volt időm megfigyelni, míg egy órát álltam sorban...
Még sok mindent akartam intézni, de ez sokáig tartott, és máris találkozóm volt Charlotte-al, ittunk egy kávét és ettünk egy szendvicset, amivel azóta elvagyok, vajon mi lehetett benne? :) Olaszországban a capuccino cukor nélkül is szuperjó!
Délután jártam egyet a városban, találtam egy hatalmas ruha és egyéb kiegészítők piacot, ahol egy csomó gagyit lehet kapni, de vannak igényesebb dolgok is egész elfogadható áron.

Még Olaszországban is megtalálnak az emberek, hogy tőlem kérjenek információt! :) Egy külföldi srác keresett egy nem tudom, milyen utcát, én meg neki adtam az egyik térképemet, nehogy eltévedjen. Elmagyarázni képtelen lettem volna, annyira nézelődöm, hogy nem tudom, hol merre fordulok.
A város tele van szebbnél szebb templomokkal, de annyira hatalmasak, hogy képtelenség befogni szemmel őket, nagyon keskenyek az utcák.


A közlekedési morál nagyon érdekes itt, teljesen más, mint nálunk! Rengeteg a robogós, a biciklis (általában elég régies kinézetűek a bicajok, gondolom biztonsági okokból), akik sokkal lazábbak, mint mi. Össze-vissza jár-kel mindenki, itt a zebrán nem létezik az elsőbbség, hiába állsz rajta, a busz akkor is elhajt az orrod előtt! De akkor se dudálnak, ha gyalogosként hirtelen kilépsz az orruk elé, egyszerűen nem érdekli őket. Tiszta káosz az egész. :)

A másik felfedezésem a szuper könyvesboltok voltak! Ööö, nem tudom, jó-e így ez a mondat...
Szóval olyanok, mint egy labirintus, mindegyik, amiben jártam, és nagyon nagyok. Nagyon precízen vannak témákra bontva, és hangulatos, mert minden téma egy kisebb helyiséget kap. Legalábbis abban, amiben ma jártam. Van egy Melstore nevű bolt az egyik főbb utcán, és ettől beljebb nem messze megtalálható ennek az üzletnek az outletje! Itt új könyveket lehet olcsóbban kapni, és használtakat is. Tehát ez egy antikvárium, csak ők nem így hívják! De ez is ugyanúgy témák szerint van bontva, a szépirodalom pedig szerzők szerint van abc sorrendben. Egész nap el tudnék lenni egy ilyen üzletben! :) Egy tanács: ha külföldre mentek, ne vegyetek az utazás előtt útikönyvet, csak ha semennyire nem értitek az adott nyelvet! Az Olaszország útikönyv, amit otthon láttam 10.000 forintért, itt is kapható, átszámolva 5-6000 ft-ot. Jó sokat rá kell fizetni, csak mert lefordították, tiszta gáz!

Mára ennyi, még ki kell választanom a 60 és a 80 oldalas kurzuslista füzetkéből, hogy miket is szeretnék tanulni! :P Választék van bőven!

Első napom Bolognában

Sziasztok!

Túl vagyok az utazáson, ami nem is tűnt olyan hosszúnak, hiába volt 13 óra, és hiába horkolt mellettem végig egy fura alak...:S Micsoda hihetetlen köd volt hajnalban! 100 méterre nem lehetett ellátni, se Velencében, se Padovában! Pedig Velencébe bekukkantottam volna...
Ez jó nap volt, a bőrönd elképesztően nehéz volt, de sikerült buszra fel és le vonszolni! Nem segített senki, leszarták, hogy esetleg nehéz lehet a csomagom. Az igazi nehézség a koleszban várt, mert hosszú kavicsos ösvény vezet az épületig, amin nem lehet bőröndöt húzni, boooooorzalmas volt, de valahogy berángattam a füvön, és eljutottam a recepcióig, ahol rögtön fogadtak is, nem kellett négyig várnom. A hapsi meg is jegyezte, hogy áá téged láttunk kb fél órája megérkezni a kamerán! :P Pedig csak negyed óra volt! A recepciós végigmutatott mindent, jó a szoba, nem nagy, de elég, a kertben gyönyörű fák vannak, és gombák nőnek a fűben!
Most érkeztem meg a városból, lejártam a lábam, de még így is csak a belváros töredékét láttam. A szobatársam egy aranyos német lány, Charlotte,a szomszédom egy török lány, hát az ő nevét nem bírtam a fejemben tartani, fura a hangzása. Érdekes ez a helyzet, magyarul jár az agyam, de az erasmusosok angolul szólnak hozzám, miközben a környezetem olasz! De Charlotte-al olaszul fogunk beszélni, mert ő is azt szeretné gyakorolni, és neki egy rakás német barátja van Bolognában. Így higyje az ember, hogy itt mindenki egyedül indul.

Aztááán voltam vásárolni, ami fura volt, mert minden tök ismeretlen! És képzeljétek, ha kártyával akarsz fizetni, te is lehúzhatod a cuccaidat, vannak ilyen pénztárak, és mindent vonalkódozol, aztán beteszed a kártyád, fizetsz, és mész. Nincs szükség pénztárosra! Hm!

Az este hamar zárult, korán elaludtam, kifáradtam! A fenti képek a főtéren készültek, a lentieken a kollégium látható. Majd csinálok még jobb képeket és mutogatom azokat is! :)