Iskolakezdés II.

Kedden végre izgalmat, érdekességet is találtam az iskolában! :) Reggel sikeresen eljutottam '600-as évek zenéjének története órára, ami kész felüdülés volt! Az aznap téma a basso continuo és Caccini volt, mindent értettem, az emberek egy csomó olyan kérdést tettek fel a tanárnak, amit én már rég tudok :P, és még zenét is hallgattunk, Caccini két madrigálját. A termet még nem fotóztam le, pedig nagyon szép, a fal tele van freskókkal, és puttók lógnak minden oldalon, hangulatos a terem nagyon.
A zenei tanszék, ahol most voltam, a belvárosnak azon a felén van, ahol eddig nem jártam, úgyhogy új utakat ismerhettem meg. Olyan hihetetlenül nagy ez a belváros! Egy fehérvári születésűnek azt hiszem ez elég felfoghatatlan, már lassan egy hete itt vagyok, de még mindig nem ismertem ki! :)


Találtam egy érdekességet séta közben: már olvastam róla az útikönyvben, amit megvettem, és örültem nagyon, hogy teljesen véletlen fedeztem fel! Szóval íme egy kis darab Velence Bolognában! Régen Bologna és Velencéhez hasonlóan a vizek városa volt, de már feltöltődött a város. Azt olvastam, hogy az épületek alatt még most is megtalálhatók ezek a vizek, de csak ezt az egy kis részletet hagyták meg láthatónak a látogatók számára. Hát meglepő tényleg! Főleg, ha az ember nem keresi, csak rátalál!












A sétám során egy roppant érdekes FÉRFI ruhadarabra találtam egy boltban, muszáj volt lefényképeznem, hogy ti is láthassátok! :D Végülis rendes dolog a tervezőktől, hogy így próbálják biztosítani az emberek egészségét, de azért ez tök furcsa.












Délután még volt egy művészettörténet órám, hát mondanom sem kell, ez az óra is egy műemlékben kapott helyet, egy templomban van ugyanis az óra. Vagyis nem konkrétan a szentélyben, hanem a templom épületében, de ez is nagyon szép, most újíthatták fel, érezni az illatán! Ma ennek az órának keretében kiállításon jártunk, egy régi bolognai fesztivál képeit, dokumentációját néztük meg. Volt olyan év a képek közt, amikor a Piazza Maggiore-t, a főteret víz borította és csónakkal közlekedtek rajta, ez olyan elképzelhetetlen számomra, minthogy a Velencei-tó területén valamikor ökröket hajtottak át a szárazföldön. :)

Este a konyhában rátaláltam Dórira és Georgra, akik épp vacsorát főztek, úgyhogy beszálltam én is, és egész addig lenn is maradtunk, míg az áram automatikusan ki nem kapcsolt, és el nem sötétedett az egész helyiség. :) Annyira furcsa ez a szabály, hogy fél tízkor bezárják a konyhát és nincs több főzés. Nem tudom, mitől félhetnek! Egyébként jól elszórakoztunk a külföldi nevek megértésének nehézségein. Az ember azt hinné, hogy semmi nehéz nem lehet abban, hogy mondanak neked egy szót és te visszaismétled, és mégis! Én még csak egy-két török nevet bírtam megjegyezni, és az én nevemet is háromszor ismételtem meg a spanyol Julianak, mire vissza tudta mondani.

Végül még mutatok egy-két képet, egy pantomimról a Piazza Nettunon, és még két képet erről a térről!