Sightseeing :)

Húúú, micsoda délelőtt! :) Újra szép és meleg idő köszöntött ránk Bolognában. Nem mondom, az előző két nap sem volt hideg, de borús volt és még esett is egyszer-kétszer egy kicsit. Tehát ma múzeumban jártunk, a Davia Bargellini galériában, ahol többnyire iparművészeti alkotásokat mutatnak be: láttunk rengeteg kulcslyuk díszt, kilincset, körömvágóollót és különleges formájú kulcsokat. A többi teremben 18. századi Bologna világát mutatták be különféle festményeken, bútorokon keresztül. A két legérdekesebb tárgy egy babház és egy hintó voltak. A babaház olyan volt, mint egy palota miniben, kis falfestésekkel, freskóval a tükör felett, puttókkal a tükör mellett és hatalmas, díszes baldachinos ággyal. A hintó meg nem tudom, hogy átlagos méretű volt-e, de nem gondoltam, hogy ezek ilyen magasak voltak! Lábujjhegyen láttam be csak, a kerék akkora volt, mint én.
A múzeumőr adott nekünk mindenféle szórólapokat, úgyhogy így tudomást szereztünk egy nagyon érdekesnek ígérkező programról! Október 31-én rendezik meg a 6. nemzetközi városi túra napot, aminek keretében különböző témájú kirándulásokat indítanak a városban délutántól, pl.: a boszorkányok és mágusok városa és a Halloween szimbólumai, a populáris színház színterei vagy séta a föld alatt. Hú, hát nagyon kíváncsi vagyok!
Egy kávé és süti után úgy éreztük, készen állunk megmászni a Due Torrit (a bolognai ferde torony-tornyok, a város jelképe), vagyis Asinelli és Garisenda közül az előbbit, ami 97 méter. Mindenki leizzad rendesen, mire felcaplat a tetőre. :) A mászás viszont nagyon megéri, olyan gyönyörű a város fentről! Ameddig a szem ellát, mindenhol barna cserepeket lát, piros, sárga, és rózsaszínes házakkal, gyakran egy hatalmas templommal megszakítva. Fenn maradtunk kb. egy órát bámészkodni...bár 3 euroért az ember ne is távozzon 10 perc után! :)


Fentről már láttuk, hogy a belvárosban piac van, és odaérve rájöttem, hogy ez az a régiség piac, amiről Charlotte mesélt már. Igazából szerintem nem is minden régiség, vagy ha igen, akkor nagyon értékesek, ugyanis a legtöbb stand nagyon drágán árulta a holmijait. Hú voltak mindenféle vicces formájú márkás napszemüvegek 10 euroért, volt nagyon sok ezüstékszer, régi könyvek, még egy fuvolát is találtunk.

Este Georggal és Dórival risottot főztünk két olasz vendégnek, meg a többieknek a koleszben. Igazából ketten a Dórival csak kiskukták voltunk, a zöldségszelésen túl csak néztük, hogyan dolgozik a mesterszakács. :) A vacsora finom lett, Davide és Allison hoztak nagyon finom, krémes olasz fagyit, csak épp az olaszt nem nagyon tudtuk gyakorolni, mert velünk volt egy török srác is, aki kb. három mondatot ért meg olaszul. Na nem baj, lehetőségünk lesz máskor is. Na de ez a fagyi! A pisztácia tényleg sós volt kicsit! Ez mondjuk nem a legjobb része volt, de ilyen selymes fagyit én még sose ettem.