Heti egyveleg

Íme, újra itt vagyok! Annyi minden történt errefelé, hogy most szemezegtni fogok az emlékeim közül, és azokat osztom meg veletek.
Arról akartam mesélni, vagy talán már említettem is, hogy Bolognában úgy nem létezik a kávézó, ahogy nálunk. Este bárok vannak hangos zenével, meg diszkóféleségek, a kávézók pedig ilyenkorra már bezárnak. Múlt héten azonban végre megtaláltuk a helyünket, kiderült, hogy léteznek még más alternatívák a hangos bárokon túl. Egy jazzklub félébe mentünk, ami egy pincehelyiség mindenféle modern festményekkel, jó nagy, olyasféle, mint a Műhely pincéje, csak nagyobb. Az egyetlen probléma vele, hogy borzalmasan drága, de ez a tény nem új Bolognában; szórakozni menni drága dolog. Erről jut eszembe első, és remélem utolsó kellemetlen tapasztalatom egy vendéglátó helyről. Halloween estéjén átfagyva ültünk be egy bárba forrócsokit inni, szigorúan tejszín nélkül, mert úgy volt 3 euro. Fizettünk, és ránézve a blokkra láttuk, hogy 3,5 euroval számoltak a gazok, mintha nem simán kértük volna. Odamentem szólni, és már adták is vissza a pénzt, meg se nézték a blokkot...csak azért mert külföldiek vagyunk, ez olyan szemétség! Bár nem próbálkoztak olyan durván, ahogy azt otthon hallani néha.
Na aztán a halloween, hát itt ennek komoly kultúrája van, egész nap rengeteg programot szerveznek, este meg olyan tömegek vannak az utcán, hogy lépni alig lehet. Mindenki beöltözik, kis gyerekektől a felnőttekig, tele voltak az utcák jokerekkel, tökökkel, boszorkányokkal.
Mi egy várostúrán voltunk páran, a bolognai diákélet nyomában az 1300-as években, nagyon érdekes volt hallani, hogy a diákok akkoriban pont ugyanúgy buliztak, mint mi, csak épp lóháton közlekedtek, és díszes ruhákban jártak, de ugyanúgy voltak, akik hosszú-hosszú évekig képtelenek voltak befejezni az iskolát, mert csak a barátokkal és a szórakozással voltak elfoglalva.
Ezután a túra után kapcsolódtam rá egy másik társaságra a kollégiumból és együtt mentünk egy házibuliba, ahol szintén mindenki vad jelmezekbe burkolózott, és mivel kissé késve érkeztünk, már a hangulat is a tetőfokára hágott. Éppen ezért nem is volt olyan nehéz feltalálni magunkat, nagyon sok közvetlen ember jött oda hozzánk érdeklődni, mint új arcokhoz, hát jó kis este volt!

Tegnap olaszokkal töltöttem ez estét! :) Magyarok és egyebek nélkül! Megérte elmenni arra a bulira múlt héten, onnan ugyanis az ismeretség. Bár olaszul néztünk amerikai filmet, ami elég borzalmas élmény :), de nyelvtanulás szempontjából így a leghasznosabb számomra, úgyhogy nem is kértem angol feliratot. Nem tudom, miért, de az élő beszédet jobban értem, mint a filmeket, azok nehezebbek.

Tegnap voltam zenemúzeumban is, sok-sok régi hangszert állítottak ki, sok régi kottát, elvileg Mozart egy elrontott házi feladatát is látnom kellett volna, de csak most jutott eszembe...de bolond vagyok! :) Minden útikönyv emiatt emeli ki a múzeumot, én meg nem vettem észre! Jaaaaj, biztos a fény az oka! Kinn már besötétedett és elég tompa volt a világítás. Á, nem mentség, mi? Ingyen volt, majd a héten visszamegyek.

Hú, halottak napján, hogy ne maradjunk ki az otthoni szokásokból sem, elmentünk meggyújtani egy mécsest a Certosa temetőbe, aminek nagy része a 19. században épült, nagy díszben, pompában. Gyönyörű síremlékeket láttunk, bár akiért mentünk, nem találtuk. Farinellit, a híres kasztrált énekest is itt temették el, Bolognában élte le utolsó tíz, tizenvalahány évét, de sehol nem leltük őt, hiába láttam a neten, hogy hogy néz ki a sírkő, hiába mutatták meg térképen, elveszett. Az alsó képből látszik, milyen gyönyörű idő volt, szikrázóan sütött a nap, ilyen volt épp tegnap is.

Egyébként mostmár itt is állandóan esik az eső, igazi ronda ősz van, de azért kérlek szurkoljatok, hogy jövő héten Rómában még szép időnk legyen! Bár ahogy nézem, egyelőre ott a minimum a héten 10 fok, a maximum 19 lesz...ez azért nem hangzik rosszul!